Abstract
<jats:p>A szerző azt állítja, hogy a politika valójában alkotóművészet. Poétika és politika elemi erővel jelenik meg ott, ahol emberi társadalom van. Az ember poétikai lény, folyamatosan alkot, a nem-lévőből új létezőt hoz létre, és politikai, mert minden cselekvése a közösségben történik. Poétika és politika mindig és mindenütt van, ahol ember van. Tétele alátámasztására történeti és kortárs elméleti szövegeket és irodalmi műveket vizsgál, teszi mindezt paradigmaképző kifejezések segítségével, melyek a mű három részének címeit is adják: Az elméleti-filozófiai „Politika mint poétika”, a tematikus „Poétikus politika” és az esettanulmányokat tartalmazó „Politikus poétika”. Az esettanulmányok természetesen nem vezethetnek induktív módon univerzális állításra, mely szerint „a politika poétika”, de támogatják azokat az elméleti érveket, melyeket a szerző állítása igazolására felsorakoztat. A kötet írásai kísérletek, régi francia kifejezéssel „essais”, azaz esszék. A szerző, mint egy természettudós laboratóriumában, hipotézisét teszteli. Ennek során alanyait, a költőket és a politikusokat, megvédi Platón kritikájától, hogy nem tudják, mit tesznek. Ám a védelemnek bennfoglalt ára van: imperatívusz az ellenkező bizonyítására.</jats:p>